„A világ teljesen megváltozik, ha a republikánusok kapnak még nyolc vagy tizenkét évet” – Heather Mac Donald a Mandinernek

Heather Mac Donald, a Manhattan Institute munkatársa, a City Journal szerkesztője és New York Times bestseller szerző. Írásai megjelentek a The Wall Street Journal, a The Washington Post, a The New York Times, a Los Angeles Times című lapokban. Legutóbbi, „The Diversity Delusion” című könyvében azt állítja, hogy a faji és nemi hovatartozással kapcsolatos mérgező eszmék (melyek a felsőoktatásból indultak) aláásták a humanista értékeket és tovább növelték a társadalom megosztottságát. Mac Donald a Danube Institute meghívására érkezett Budapestre. 

***

Annyi mindent történt Trump második elnökségének az első hónapjaiban, minden recseg ropog, szinte forradalom zajlik. Hogyan látja az elmúlt rövid időszakot?

Mint született pesszimista szokatlan helyzetben találom magam: optimizmust érzek, mert soha nem gondoltam volna, hogy a baloldali kultúra sebezhető. Azt hittem örökre beásták magukat.

A kreativitása és a gyorsasága lenyűgöző volt. Nem tudom, hogy ki az agy mögötte, de valaki rettenetesen sokat tud a jogról, a szabályozásokról, és arról, hogy melyik szekrényben vannak a csontvázak. Szinte elvesztettem a fonalat annyi minden történt egyszerre. Még soha nem éltem át ilyesmit. 

Szerintem zseniális volt Elon Musktól, hogy a USAID ügynökséget célozta meg elsőként, mert ők a nemzetközi NGO világnak a tökéletes megtestesítője, egy elit monokultúra, amely azt az elképzelést vallja, hogy a Nyugat bűnös, és ezért tartozik a világ többi részének. Egyben ők a legbaloldalibb értékek terjesztői, amelyek az emberi történelem során egy ezredmásodperce léteznek csak, és amelyeket most valahogy szentként és örökkévalóként kezelnek, és megpróbálják a világot ezzel az ideológiával átitatni, különösen az LMBTQ ideológiával.

Viszont be kell vallanom, hogy az utóbbi pár hétben egy kicsit kényelmetlenebbül érzem magam azzal kapcsolatban, amit Trump csinál. 

Ez egy nagy szakadást okoz az Egyesült Államok konzervatív köreiben. Sokan úgy vélik, hogy a baloldal olyan sokáig volt domináns, visszaélt a hatalmával, monopolhelyzetben volt, hogy jobboldalon indokolt a normák felrúgása, hogy megpróbálja visszaszerezni a hatalmat. Én sokkal idegesebb vagyok emiatt. Úgy gondolom, hogy még ha a törvény határait feszegetik is, ez nem mentség arra, hogy mi is ezt tegyük, mert tovább normalizáljuk ezt. És amikor a demokraták és a baloldal újra hatalomra kerül, ami elkerülhetetlenül bekövetkezik, precedenst teremtettünk arra, hogy az igazságszolgáltatás és az ügyvédi irodák ellen is fellépünk. 

De az én véleményem nem feltétlenül tekinthető általánosnak az amerikai aktivista jobboldalon. Szóval remélem, hogy tudja mérsékelni a retorikáját, és hogy csak beszéd az egész. Remélem, hogy követi a bírósági döntéseket. Szerintem alkotmányos válság jönne létre, ha úgy döntene, hogy hatalmában áll egyszerűen figyelmen kívül hagyni egy ítéletet, függetlenül attól, hogy mennyire helytelennek tartja azt. 

Az egyetemek nehéz dió lesz, mert nem elég kirúgni a sokszínűség bürokratákat, hanem a tananyagot is áthatja az, amit a francia filozófus, Paul Ricoeur „a gyanakvás hermeneutikájának” nevezett, ami azt jelenti, hogy a Nyugat minden kulturális termékét ellenségként kezeljük, és dekonstruáljuk a mögöttes jelentést. És ettől nagyon sokáig tart megszabadulni. De talán lehetséges, hogy ha egy nagyon prominens ember feláll, és azt mondja, hogy vége a faji uszításnak, vége a nemi uszításnak. A csalásnak vége. Nem lehet többé démonizálni a fehér férfiakat. Nem ijesztgethetsz azzal, hogy rasszistának nevezel. Akkor talán mások is követni fogják a példát. És lehet, hogy megszabadulunk ettől a rémálomtól is.

Ha valaki 2015 óta követi Trumpot az még most is ledöbben, hogy te jó ég ilyen előzményekkel újraválasztották őt az amerikaiak...

Valóban elképesztő, négy steak vacsorában fogadtam, hogy veszíteni fog. Nem tudtam elképzelni, hogy újraválasszák őt. Túl nagy volt a gyűlölet, és túl sok nő volt befolyásos pozícióban, és sajnos a művelt nők jelentős része baloldali Amerikában, és katasztrofálisak. Azt hittem olyan nincs, hogy megszavazzák. Eddig ezer dolláromba került, és még hátra van két vacsora. De megérte. Inkább érjen kellemes meglepetés, minthogy csalódjak. 

Az elmúlt hetekben rengeteg szó esik a nemzetközi és az amerikai médiában a külföldi diákok deportálásáról. Önnek mi a véleménye erről? 

Számomra az a fontos, hogy mit mond a törvény egy-egy adott esetről. Kiutasíthatunk valakit, akinek zöld kártyája van? Mi az alapja a kiutasításnak? Mert lehet elvi alapon jogos lenne kiutasítani, de ha ezt a törvény nem teszi lehetővé, akkor a törvényt kell követni. A Trump adminisztráció tágan próbálja értelmezni a törvényt, és azt modják, ezek az „állam ellenségei”, de valószínűleg ezzel feszegeti az eredeti törvény határait. 

Vannak olyan őszinte konzervatívok és szólásszabadság párti aktivisták, akik valóban kiállnak mindenki jogai mellett. Tisztelem őket ezért. Ha én írnám a törvényt akkor azt mondanám, hogy a letelepedetteken kívül bármelyik bevándorlót jogunk lenne kiutasítani. De törvények sokaságával rendelkezünk, nagyon sok védelmük van. Hasonló játszódik le Németországban is, ott sem tudnak a saját törvényeik miatt kiutasítani sok esetben még bűnözőket sem, mert azok arra hivatkoznak, hogy veszélyben lennének. Rengeteg jogot adtunk nekik. Megkötöttük a saját kezünket. 

Halálvágyuk van. Ezt láthattuk az október 7-e utáni Hamasz tüntetéseken, ott vonultak a kezükben a „melegek Palesztináért” felirattal. Ezeknek az embereknek fogalmuk sincs miről beszélnek. Szeretném azt hinni, hogy nem tudják. Mert ha tudják akkor az már felfoghatatlan. 

Erről az jut eszembe, hogy néhány éve volt egy hír egy amerikai házaspárról, akik körbe akarták biciklizni a Földet és valahol a Kaukázusban megölte őket az ISIS. Egyszerűen nem értették hol vannak. 

Nagyon naivak! 

A Trump adminisztráció tagjai gyakran szinte megvetéssel nyilatkoznak Európáról. Amit innen Magyarországról egyrészt meg lehet érteni, itt is sokan hasonlóan éreznek az Európai Unióval kapcsolatban. De mi az oka ennek Trumpék esetében?

Szerintem Trumpnál ez valóban nagyrészt a katonai kiadásokról szól. Én nagyon kiakadtam, mikor szeptember 11. után sok konzervatív, mint például Jonah Goldberg a National Review-nál nagyon megvetően nyilatkoztak Európáról, mert úgy érezték nem csatalkoznak elég gyorsan az afganisztáni koalícióhoz. A teljesen tudatlan amerikai lenézés nyilvánult meg: „ez csak az öreg kontinens, itt puhányok az emberek”. 

 Ami Trumpot illetti szerintem ez a védelemről szól. Hasonló a vámok esete. Trumpot nagyon zavarja az, amit tisztességtelen kereskedelmi megállapodásoknak tart. 

Vegyes érzéseim vannak Európa leckéztetésével kapcsolatban, hiszen miközben megértem, annak is tudatában vagyok, hogy Európában épült ki a zsidó-keresztény kultúra. S ez az összeomlás szélén áll. S ha összeomlik az egy civilizációs összeomlás lenne. 
Így lenne, valóban. Hatalmas történelemmel élnek együtt az európaiak. Hatalmas szépséggel. Európa adta a világnak Mozartot és Haydnt, és ezelőtt le kellene borulni. De az amerikaiak jelentős részét nem érdekli a magas kultúra, ami sajnálatos. 

Visszatérve az amerikai helyzetre...Ön sokat írt a bűnözésről. Trump győzelmének egyik oka a keményebb poltika ígérete volt. Változhat bármi? Egyáltalán mi az oka a kialakult helyzetnek?

Minden a faji kérdésre vezethető vissza. Nem lehet megérteni, hogy mi megy az amerikai igazságszolgáltatásban, ha az ember nem nyeli le a keserű pirulát, és nem beszél őszintén erről. A bűnelkövetési arányok között óriási különbségek vannak. Tehát ha érvényt szereznek a törvénynek, az egyenlőtlen hatással lesz a fekete bűnözőkre. És az amerikaiak nagyon, nagyon érzékenyek erre. Nagy bűntudatot éreznek a múlt miatt. És a domináns magyarázat a mai napig mindenféle egyenlőtlen hatásra, például ha a feketéket többet tartóztatják le, ha többet börtönözik be őket, ha kevésbé vannak képviselve a tech cégeknél, az mindig a rasszizmus számlájára van írva. De ez nem igaz. Azért vannak túlreprezentálva a börtönökben, mert a bűnelkövetési arányuk olyan magas. 

Tehát úgy döntöttünk Amerikában, hogy inkább nem hajtjuk végre a törvényt, minthogy betartassuk, és ezzel egyenlőtlen hatást gyakoroljunk a bűnözőkre. A liberális ügyészek az olyan városokban, mint New York, San Francisco, Seattle, Chicago és  Los Angeles, engedékenyek és nem büntetik a bolti lopást, a birtokháborítást, a rendbontást, a letartóztatásnak való ellenállást. 

A drogériákban nem lehet fogkrémet venni. Minden plexiüveg mögött van. És jelezned kell, és reménykedni, hogy egy eladó jön pár perc múlva, és kinyitja, hogy fogkrémet vehess, mert a bolti lopás annyira rossz.

Azért volt némi ellenreakció: a Los Angeles-i baloldali ügyészt novemberben kiszavazták. Az a baj, hogy a bűnözés és a bűnüldözés nagyon helyi jellegű az Egyesült Államokban. Nem szövetségi. Trumpnak nincs hatalma egy helyi kerületi ügyész felett. A föderalizmus azt mondja, hogy ez egy helyi döntés kell, hogy legyen. De szerintem az elnök meg tudja változtatni a diskurzust, és el tudja kezdeni támogatni a rendőrséget, hogy ne érezzék magukat páriáknak, ha betartatják a törvényt. Talán megszégyenítheti ezeket a helyi progresszív ügyészeket. Trump nagyon is törődik a közrenddel. 

A másik nagy probléma a csavargás, vagyis azok a mentálisan beteg drogfüggők, skizofrének, akiket az utcán hagyunk. 

És ez teljes nyomort és veszélyt teremt. Rendszeresen embereket lökdösnek a metró sínekre. És mi csak úgy döntöttünk, hogy a kormánynak inkább az antiszociálisak és a diszfunkcionálisak szükségleteire kell figyelnie, mint a törvénytisztelő és az adót fizető és dolgozó polgárokéra. Ez a kormányzati felelősség megfordítása. 

 Nyitókép: Rebecca DROKE / AFP